10. fejezet

- Nem tudom, miről beszélsz - mondta, és egyszerűen csak átnyújtotta a cigit a mellette álló haverjának.
- Rossz a buli? - végignézve a két barátján, úgy tűnt, jól szórakoznak.
- Tök jól szórakozom - válaszolta Justin minden lelkesedés nélkül.
- Akkor miért van szükséged erre? - intettem felé.
Mivel a cigi körbe ment a társaságon, egyértelműnek tűnt, hogy nem a sarki boltban szerezték be.
- Téged azért is fizetnek, hogy beleszólj az idejárók dolgaiba?
- Nem - válaszoltam ugyanolyan flegmán, ahogy ő kérdezett.
- Akkor talán...
- Ne, ne - szólt közbe az egyik srác, majd elvigyorodott, és alaposan végigmért. - Akkor pontosan mi is tartozik a munkakörödhöz, bébi?
- Az világosan benne van, hogy a seggfejeket megüthetem, ha hozzám érnek - mosolyogtam rá. - Tudod, önvédelem.
- Talán nem kéne mindenféle idegennel szóba állnod, és nem történne ez - szólalt meg újra Justin.
- Talán nem kéne ezt csinálnotok, és nem szóltam volna hozzád - intettem a keze felé, amiben megint ott volt a cigi.
Justin ekkor újra engedte láttatni az idegességét, és dühösen eloltotta a cigit.
- Csak tartsd a szád, oké? - morogta, mikor elhaladt mellettem.
Vállat vontam, és belekortyoltam az italomba, amit magammal hoztam.
- A saját életedet teszed tönkre - morogtam olyan halkan, hogy talán meg sem hallotta.
A további 10 percben, ami még a szünetemből maradt inkább kint maradtam és hallgattam a kiszűrődő zenét. Próbáltam kiűzni a fejemből ezt a néhány percet. Egyszerűen nem értettem, hogy miért csinálták. Mi okuk van rá? 
Visszamentem a klubba, és folytattam a munkát. Éjfél előtt nem sokkal elhalkult a zene, Justin anyukája és egy magas, izmos férfi az emelvényhez mentek, és kértek egy kis figyelmet.
- Szeretnék még egyszer boldog születésnapot kívánni az én kisfiamnak - szólalt meg Pattie, és Justinra nézett. - Nem is kívánhatnék ennél többet, minthogy látom és részese vagyok a fiam sikerének. Apád és én nagyon büszkék vagyunk rád, Justin - mondta egy kicsit elérzékenyülve.
Azt hittem, hogy ezután a férfi - aki ezek szerint Justin apukája - szintén mond valamit, de ehelyett Justin rohant oda a szüleihez, hogy megölelje őket. Az apukája hosszan megölelte a fiát és valamit a fülébe súgott, sejtésem szerint azt, amit előtte Pattie nyilvánosan elmondott.
- Nagyon köszönöm, hogy itt vagytok velem - fordult Justin a vendégei felé. - Sokat jelent nekem. Legszívesebben mindenkit ide hívnék, mert úgy érzem mindannyian a családom vagytok, de... Em, kérlek ide jönnél? - mosolyodott el, és kinyújtotta a kezét.
Egy barna hajú, feltűnően csinos lány lépett mellé, megfogta Justin felé nyújtott kezét, és szégyenlősen elmosolyodott, miközben a srác hozzá beszélt.
- Ha már köszönetet mondok, akkor mindenképpen meg kell köszönnöm az én gyönyörű barátnőmnek, hogy támogat és szeret engem - mosolygott a lányra. - És legfőképpen, hogy elviseli a hülyeségeimet - nevetett fel.
- Elég nehezen, kölyök. Higgy nekem - hallatszott a hang a pult felől, mire mindenki felnevetett.
- Ó, igen. Köszi, Scooter, hogy eszembe jutattad. Te is köszönetet érdemelsz - vigyorodott el. - A lényeg, hogy érezzétek jól magatokat, mert én is ezt fogom tenni. Kérhetnénk egy üveg pezsgőt? - intett felénk, majd a lánnyal és a szüleivel együtt az asztalukhoz indult.
Egy pillanatig csak figyeltem, ahogy boldogan nevetve magához húzza a barátnőjét, és megcsókolja, majd feleszméltem és poharakat kezdtem pakolni egy tálcára.
- Szerencsés lány, mi? - hallottam váratlanul Vanessa hangját közvetlenül mellőlem.
- Tessék?
- Bieber barátnője - biccentett feléjük. - Egy elképesztően jóképű pasi mellett könnyű ilyen boldognak lenni.
- Aha, gondolom - hagytam rá, majd fogtam a tálcát és az ünnepelt asztalához indultam.
Vanessa el van tévedve, ha azt gondolja, azért bámultam meg őket, mert irigylem a boldogságukat. Sokkal inkább azért, mert nem tudom elhinni, hogy ez az ember itt a családja körében, és az akivel kint beszéltem, ugyanaz a személy.
Letettem a pezsgőt és poharakat az asztalra, majd megtoldottam egy "Boldog születésnapot!" jókívánsággal.
- Kösz - biccentett felém, majd szerintem tudatosult benne, hogy ki vagyok, és rögtön elkapta a fejét.
Magamban jót nevettem ezen, miközben visszafelé mentem. Komolyan azt gondolta, hogy mondani fogok bármit a családja előtt? Ugyan.
Átvettem a mosogatást Vanessától, és közben próbáltam kizárni a körülöttem lévő zajt. Muszáj lett volna megtanulnom egy monológot, a színművészeti felvételimhez, amire egy hónap múlva kerül sor. Ezt próbáltam felidézni magamban, a gondolataim azonban összevissza csapongtak. Mintha nem is Justin, hanem én szívtam volna azt a cigit. Időközben ő és a barátnője táncolni kezdtek és nagyon úgy tűnt, hogy a lány mit sem tud a barátja  kis lazulásáról a haverjaival. A fenébe, lehet, hogy mégis csak mondanom kellene valamit nekik. Hogy lehet, hogy nem veszik észre, hogy valami nem stimmel a sráccal? Jó, persze én könnyen beszélek. Messziről kiszúrom, azokat, akik rá vannak kattanva valami szerre. Justin viszont még határozottan nem tűnt szenvedélybetegnek. Még biztosan nem lenne késő... Hé, állj! Miért is foglalkozom én ezzel ennyit?
Szerencsére a vendégek gondoskodtak arról, hogy eltereljék a figyelmemet erről az egész ügyről. Nagy volt a pörgés, rengeteg ital fogyott. Nem sokára felváltották a DJ zenéjét, az élő koncertek és csak ekkor vált igazán jóvá a hangulat. Ha valaha panaszkodtam volna erre a munkára, akkor azt most visszavonom. Mégis kinek van még olyan munkahelye, ahol azért fizetnek, mert végighallgatja, néhány világhírű énekes előadását? Nekem van, ezért az este hátralévő részét szinte szórakozásnak tekintettem.
Hajnali négy körül úgy vettem észre, hogy már csak a Justinhoz nagyon közel állók vannak a klubban. Ez persze még így is jelentős kis csoport volt, de már csak néhányan beszélgettek, és többen készülődtek haza vagy segítettek nekünk a pakolásban. Még többen pedig magát az ünnepeltet keresték, ugyanis ő nem volt már az épületben. Mire végeztünk és zárhattunk, nem éreztem a lábamat, de Vanessa sem volt másként. Megállapítottuk, hogy egy ilyen bulihoz kevesek vagyunk csak ketten. Viszont nagyon rendes vendégeink voltak, ugyanis nem csakhogy jelentős összeget kaptunk, hanem még be is segítettek nekünk, amiben csak tudtak.
Már egészen kivilágosodott, amikor hazaindultam. Utcai lámpák fényére már nem volt szükség, ahhoz, hogy jól lássak. Amikor azonban megláttam a klub hátsóbejáratánál ücsörgő Justint, azt hittem mégsem olyan tökéletes a látásom. A lépcsőn ült, kezeibe temetett arccal, és még a cipőm kopogására sem kapta fel a fejét, amikor elhaladtam mellette.
- Hé, minden oké? - érintettem meg a vállát. Semmi reagálást nem kaptam, úgyhogy folytatta tovább. - A családod téged keres. Hol voltál?
Ekkor felnézett rám, és őszintén mondom, elég rossz állapotban volt, ez már a szemeiből is látszott.
- Elmentek már? - kérdezte rekedt hangon. Válaszul bólintottam, Justin pedig újra kezei mögé rejtette az arcát.
- Szeretnéd, hogy... Hozzak valamit? - találgattam.
- Nem.
- Egy újabb kedélyjavítót esetleg? - húztam az agyát, bár később rájöttem, hogy nem kellett volna.
- Nem vagyok humoromnál, ha nem tűnt volna fel - morogta barátságtalanul.
- Nem mész haza?
- Egyedül akarok lenni.
Felvont szemöldökkel méregettem egy ideig görnyedt alakját, aztán végül magam sem tudom, miért, de leültem mellé.
- Most mit akarsz? - nézett rám.
Vállat vontam, ő pedig morogva elfordult tőlem. Vártam, hátha megered a nyelve, de miután ez nem történt meg, én törtem meg a csendet.
- Bűntudat, eltaláltam?
- Mi van? - kérdezett vissza élesen.
- Bűntudatod van, és ezért nem mersz a családod szemébe nézni - magyaráztam, és mivel nem érkezett válasz, folytattam tovább. - Az a kevés jókedv és szórakozás nem éri meg, mert utána pocsékul érzi magát az ember. Éppen úgy, ahogy most te.
- Hú, egy igazi szakértő - gúnyolódott. - Eltaláltam?
Elmosolyodtam, és ismét vállat vontam.
- Olyan túl nagy okosságot nem mondtál - közölte.
- Az lehet, de tudod, egy szakértő sem mondana neked semmi okosságot, addig amíg te nem vagy együttműködő - válaszoltam, és felálltam. - Szerintem, ha szereted a barátnődet, akkor nem hagyod tovább idegeskedni - hagytam neki egy utolsó tanácsot.
Fogalmam sincs, hogy vajon, hogyan és mikor ment haza, de az biztos, hogy én meg voltam győződve arról, hogy ez volt az első és egyben utolsó találkozásom is Justin Bieberrel. Ő azonban egy héttel később, ugyanúgy meglepetést okozott nekem, mint a szülinapja estéjén.


Sziasztok! Ezer éve volt az utolsó rész, nagyon sajnáljuk. Ez az én (Bea) lelkemen szárad, de nem is mentegetőzök. Tudjuk, hogy ez kicsit most olyan, mintha egy új történetbe kezdtünk volna bele, de higgyétek el, hogy izgis lesz. :D Ha tetszik a rész írjátok le bátran a véleményeteket, mert mi ennek csak örülünk. :)