2012. december 29., szombat

Előszó


http://www.youtube.com/watch?v=LUjn3RpkcKY

2011. December 8.

- Scooter, miért kell nekem is ott lennem? Tudod, hogy nem az én stílusom ez az egész - mutattam az öltözékemre.
- Ugyan már, Justin. Csinos vagy - simította le anya a galléromat mosolyogva, mire megforgattam a szemem. Nem vagyok már öt éves.
- Sok fontos ember lesz ott. Olyanok, akik hisznek benned és támogatnak - Scooter ugyanolyan öltönyt viselt, mint én és szemmel láthatólag neki sem volt túlzottan a kedvence.
- Csak az vigasztal, hogy egy ilyen csinos nő kísér el - nyomtam puszit anya arcára, aztán túl lépve a sértődésemen és a rossz kedvemen elindultunk.
- Jó estét, Mr. McKenzie - fogtam kezet az idősödő házigazdánkkal.
- Köszönöm, hogy eljött Mr. Bieber - mosolygott rám halványan. Hú, itt ennyire hivatalosnak kell lenni?
Figyeltem, hogy Scooterrel és anyával is kimérten üdvözölték egymást, aztán Mr. McKenzie tovább állt. Jól körülnéztem a hatalmas teremben, de egyetlen ismerőst sem találtam.
- Itt mindenki negyvenen felül van - morogtam félhangosan.
- Próbálj meg jó képet vágni hozzá - kérte Scoo. - Nem maradunk sokáig. Különben is a bájcsevegést még így is nekem kell kibírnom - mondta, aztán anyával együtt beszélgetni kezdtek egy újabb szemtelenül gazdag támogatóval.
Egy ideig még csak elviseltem a sok felesleges udvariaskodást, sőt néha be is kapcsolódtam a beszélgetésbe, de egyszerűen untam az egészet. Az nyakkendő kényelmetlenül tekeredett a nyakamra és ez a nadrág sem hagyott nekem elég teret. Mikor megláttam a terem másik végében Ushert, fellélegeztem. Végre valaki, aki feldobja majd a hangulatot. Rajtam kívül.
- Te jó ég, kölyök! Hogy nézel ki? - röhögött ki Usher egyből, amikor odamentem üdvözölni.
- Most ezzel mi a gond? Nem vagyok elég menő a többi gazdaghoz képest? - húztam vigyorra a számat.
- Húzd már feljebb a nadrágod. Itt maximum a nagymamád korú nőknél vetheted be magad, de kétlem, hogy  kíváncsiak az alsódra - bokszolt a vállamba, de én csak megforgattam a szemem. - Hol van Pattie? - nézett körbe gyorsan.
- Scooter magával rángatta - mutattam feléjük.
- Tessék, idd meg, mielőtt anyád kinyír - nyomott a kezembe egy pohár pezsgőt.
- Te is fellépsz?
- Nem, most nem. Téged viszont kíváncsian várlak - vigyorgott. - Mondjuk szerintem ezzel itt egyedül vagyok - nevetett fel, aztán ismét körbe nézett a nem túl partiképesnek tűnő vendégeken.
- Unalmas társaság, de talán értékelik a jó dalokat - mosolyogtam önelégülten és én is felmértem a terepet, ahogy Usher, de végül megakadt a szemem a hosszú lépcsőnél.
- Na azt majd mindjárt meglátjuk. Hamarosan te jössz, kölyök - mondta Usher, de szinte fel sem fogtam a szavait.
Három fiatal lány beszélgetett, miközben a lépcsőn sétáltak le, de mégsem a koruk miatt akadt meg a szemem a kis csapaton, hanem a középen haladó barna hajú szépség miatt. Nem csak a feltűnő ruha, de a lány nevetése és a tartása is akaratlanul vonzotta a tekintetemet. A nyaka teljesen szabadon volt a feltűzött haja miatt, halvány, nagyon selymesnek látszó bőre szinte kívánta az érintést.
- Justin, te jössz - rázta meg a vállam Scooter, aki időközben csatlakozott hozzánk.
- Oké - nyögtem ki, és mire újra a lépcső felé fordultam a lányok már eltűntek. Scooter, mindig is remek volt az időzítésed.
- Haver, csukd be a szád legközelebb - súgta oda Usher, mikor indultam az emelvény felé. Értetlenül bámultam vissza rá, de csak egy kacsintást kaptam válaszul.
Mikor már az emelvény közepén álltam, az egész teremben egy emberként halkultak el a vendégek, és felém fordultak. Szerettem, amikor az emberek csak rám figyeltek. Mr. McKenzie mondott néhány szót, mielőtt átadta a terepet nekem és a zenekarnak.
Megkerestem a szememmel anyát, Scoot és Ushert, aztán elkezdtem a Mistletoe-t énekelni. Nem voltam hozzászokva, hogy ilyen nyugodtan hallgassanak az emberek, hiányzott a lányok sikítása. Újra körbenéztem a feldíszített teremben, arra gondolva, hogy a lány nem tűnhetett el. A következő pillanatban meg is láttam, hogy az aranyszínű ruhájában, egyedül, egy pezsgős poharat fogva a kezében engem néz.  Túl távolt állt tőlem, de megmertem volna esküdni, hogy csillogott a szeme, az arca pedig egyenesen ragyogott a mosolyától. A dal végéhez közeledtem, de már csak arra koncentráltam, hogy ne veszítsem újra szem elől a lányt. Meg kell tudnom a nevét - döntöttem el magamban. Vége lett a dalnak, én pedig a taps után gyorsan megköszöntem a figyelmet és egyenesen arra vettem az irányt, ahol ő állt. Basszus, mégsem rohanhatom le csak úgy - jutott eszembe, és egyből lassítottam a lépteimen. Magamhoz vettem egy pezsgőt én is, miközben azon gondolkodtam, hogy szólítsam meg. Három lépésre voltam tőle, de amikor észrevettem, hogy újra feltűnt mellette a barátnője, mégsem mentem oda, hanem a mellettem lévő asztalnak szenteltem a figyelmemet. Próbáltam fülelni, hogy meghalljam a hangját, de mindkét lány suttogott, és az én barna hajú szépségem többször is felém nézett közben, majd édesen felnevetett mielőtt a barátnője ott hagyta. Már éppen kezdtem összeszedni magam, hogy megszólítsam, amikor Scooter szólt közbe és mellém lépett.
- Mindjárt indulhatunk - mondta aztán a pohárra nézett.- Ne igyál, Justin! - tette hozzá mogorván.
- Most már nem akarok menni. Még maradjunk - újra a lány felé néztem, Scooter szerencsére vette a lapot, és egy lemondó sóhajjal magamra hagyott.
Belekortyoltam a pezsgőbe, és amikor újra felnéztem megláttam, hogy a lány felém indult. Szinte még a levegő is bennem rekedt, ahogy a kecses mozgását figyeltem.
- Szia - kezdte a nevetéséhez hasonló édes hangon, és fülig pirult. - Nagyon tetszett, ahogy énekeltél.
- Szia - köszöntem vissza. - Köszönöm, lehet, hogy te voltál az egyetlen - nevettem fel, ahogy Usher beszólása jutott eszembe, de a lány ezt nyilván nem érthette így nem is nevetett velem, csak még inkább elpirult.
- Biztos vagyok benne, hogy nem.
- Én pedig abban vagyok biztos, hogy egy ilyen szép lánynak nem szabadna egyedül iszogatni - mosolyodtam el, aztán a poharamat óvatosan az övéhez koccintottam. - Egészségedre!
Mindketten ittunk a pezsgőből, közben egy percre sem szakítottam le a pillantásom az övétől, ő viszont egy idő után szégyenlősen lesütötte a szemét.
- Elárulod, hogy hívnak? Csak, hogy holnap reggel amikor felébredek egy nevet is tudjak párosítani ehhez a gyönyörű archoz - kértem mosolyogva, neki pedig egyre csak nőtt a zavara. Ugye nem fog elájulni nekem?
- Emma - mondta alig hallhatóan, de egy halvány mosoly az ő arcán is feltűnt.
- Én pedig Justin, de ezt nyilván tudod.
- Természetesen.
- Indulni akartam, de ha élvezhetem a társaságod akkor szívesen maradok még egy kicsit - próbálkoztam. Honnan szedtem ezt a nyájas modort? Bár azt hiszem bejött a lánynál, mivel szinte levegőért kapkodott.
- Indulni? Nem élvezed ezt a fajta közeget, ugye? - mosolyodott el megértően.
- Hát nem az én stílusom - vallottam be őszintén. - Itt mindenki csak a pénzével akar villogni.
- Te is megtehetnéd - vont vállat és kerülte a pillantásom, mintha nem is akarta volna ezt kimondani.
- De nem teszem. Soha nem költenék egy partira ennyit, csakhogy megmutassam, én vagyok a leggazdagabb a városban - magyaráztam, miközben a fényűző díszletre és berendezésekre mutattam.
- Ez nem arról szól - köszörülte meg a torkát zavartan. - Látnád, hogy milyen nálunk egy szimpla vacsora- sóhajtott fel.
- Nálatok? Ezt, hogy érted? - zavartan összevontam a szemöldököm.
- Az apám rendezte ezt az egészet - mutatott körbe ő is, ahogy én az imént.
- Ó - döbbentem meg. - Szóval Mr. McKenzie lánya vagy?
Aprót bólintott, majd mielőtt szabadkozni kezdtem volna, magyarázkodni kezdett.
- Az apám nagyon gazdag és szereti ezt bizonygatni is, de nem csak úgy, ahogy te gondolod. Sokat adakozik csak úgy, mint te, és segít az embereken.
Csak úgy, mint én? Ez a lány ilyen jól nyomon követi az életem?
- Sajnálom, nem akartam rosszat feltételezni a családodról - most rajtam volt a sor, hogy zavarban legyek.
- Semmi gond - rázta a fejét és úgy tűnt valóban nem haragszik. Letette a poharát, majd elvette az enyémet és a karomra simította a kezét. - Megmutatom a ház többi részét is, gyere - invitált kedvesen.
Scooter éppen akkor intett nekem és tudtam, nem várathatom tovább, pedig maradni akartam még. Itt, Emmával.
- Sajnálom, de mennem kell - pillantottam anya, Usher és a menedzserem felé, majd a kezembe fogtam Emma kezét és a számhoz emelve csókot nyomtam rá. Vigyorra húztam a számat, amikor megláttam, miként akad el a lélegzete ettől. - Reménykedhetek benne, hogy találkozunk még, Ms. McKenzie? - folytattam játékosan.
- Nagyon örülnék, Mr. Bieber - mosolygott elkápráztatóan, majd egy utolsó pillantás után megfordult és ugyanolyan kecsesen, mint ahogy felém lépkedett, most egyre távolodott tőlem.
A mosoly még akkor is az arcomon volt, mikor csatlakoztam anyáékhoz.
- Justin, ki volt ez a lány? - kíváncsiskodott anya rögtön, amikor átöleltem a vállát.
- Mr. McKenzie lánya - válaszoltam.
- És elvette az eszedet - nevetett Usher. - Tudod, fogadtam Scooterrel.
- Miben? - nevettem fel könnyedén, miközben kifelé indultunk.
- Abban, hogy megszerzed-e a számát.
A fenébe! Erről elfeledkeztem. Máris azon kezdtem törni a fejem, hogy hogyan találkozhatnék vele újra, amikor Scooter lemondóan felsóhajtott.
- Nyugi, elég közeli kapcsolatban maradunk az apjával. Nem most láttad utoljára - mondta, ahogy kinyitotta az ajtót előttünk.
Még egyszer visszapillantottam, és szerencsémre Emma is éppen felém nézett, majd óvatosan, alig észrevehetően intett, miközben újra a lányokkal beszélgetett. Én is visszaintettem, majd bekapcsolódtam Usher nevetésébe, aki még mindig azon mulatott, hogy mennyire elvette az eszem a lány. Igaza volt, tényleg nevetséges voltam, de ez esetben egy percig sem bántam ezt.