5. fejezet

A másnap délelőtt is ugyanolyan jól telt, mint a tegnapi nap, de sajnos ma már nem lehetünk egész nap együtt. Justinnak 1 után a koncert helyszínére kellett mennie, nekem pedig az Ellával megbeszélt találkozómra. Együtt indultunk el, és útközben, mielőtt Justin kitett volna a barátnőm lakása előtt megbeszéltük, hogy majd küld értem valakit, és innen elmegyek a koncertre. Egy hosszú, érzelmes csókkal köszöntünk el egymástól, aztán én kiszálltam az autóból, és egy utolsó intés után a bejárat felé indultam, Justin pedig elhajtott.  Becsengetem, és pár pillanat múlva kinyílt az ajtó, és megjelent a barátnőm.
- Szia. – köszönt nekem vigyorogva, majd én is üdvözöltem őt, aztán nevetve megöleltük egymást. – Gyere be. – mondta, miután elengedtük egymást, én pedig beljebb lépkedtem. Ella igazi művészlélek, és ezt a lakása is mutatja. Mindenhol színes képek, kiegészítők, rajzok vannak, amiknek több mint a felét ő készítette el. Már kicsi kora óta rajzol, és egyszerűen gyönyörű képeket tud készíteni. Mindig más téma érdekli, szeret több mindent kipróbálni. Rajzolt már tájképeket, portrékat, állatokat, és most egy újabb, az eddigi legérdekesebb, ami érdekli, azok az akt képek. Először amikor elmondta, kinevettem, de ő teljesen komolyan gondolta. Már több mint 2 hónapja ennek hódol, nagyon lelkesen csinálja, és természetesen kötelességének érzi, hogy minden rajzát megmutassa nekem, hogy kikérje a véleményemet. Persze teljesen fölöslegesen, hiszen mindig csodálatos képeket készít. Irigylem, amiért ilyen gyönyörűen tud rajzolni.
- Nem vagy éhes? Esetleg szomjas? – kérdezte, ezzel kizökkentve a gondolataimból.
- Nem, köszi. – ráztam meg a fejemet. – Inkább mutasd a képet. – sürgettem.
- Gyere. – kuncogott fel, majd a kis szobájába mentünk, ahol általában a képeket készíti el. – Remélem tetszeni fog. – vigyorgott. Ella mindig vigyorog, nevet, kuncog, beszél. Ő egy örökmozgó, vidám, pörgős csaj, akit szinte képtelenség lenyugtatni akár 5 percre is, de én így imádom.
- Biztos vagyok benne. – bólintottam, majd összecsapta a kezét, és a képre mutatott, ami az asztalán volt. Kíváncsian pillantottam rá, de nem ért csalódás, mint mindig, most is tökéletes lett. Szinte minden vonal a helyén volt, ez a kép máshogy nem is lehetett volna, így volt teljes.
- Ella, ez.. hú. – mondtam.
- Tetszik? – kérdezte nagy szemekkel, és az ajkába harapott.
- Nagyon jó lett, ügyes vagy. – bólogattam lelkesen.
- Köszönöm. – sikította, majd összecsapta a kezeit. Mindig örül, ha megdicsérem egy-egy fontosabb rajzát, még akkor is, ha tudta, hogy jó, de szüksége volt valaki másnak a véleményére is, és én mindig, őszintén elmondtam a sajátomat. – Esetleg majd rajzolhatok neked is egyet, mivel ezt már elajándékoztam másnak. – kuncogott.
- Óh, nem hiszem, hogy Justin örülne egy ilyen képnek a lakásunkban, de azért kösz az ajánlatot. – nevettem. Justin hihetetlenül féltékeny tud néha lenni, el sem tudom képzelni, mit szólna, ha hazavinnék egy képet valami meztelen férfiról. Biztos vagyok benne, hogy totál kibukna. - Mindenesetre a pasi jól néz ki. - kuncogtam.
- Ugye? - nézett rám nagy szemekkel. - Gondolhatod mennyire nehezemre esett koncentrálni, amikor egy ilyen pasi ült előttem. Kár, hogy meleg. - vont vállat lebigyesztett ajkakkal, mire én felkacagtam.
- Javíthatatlan vagy, Ella. - mondtam neki, aztán elindultam a kis szobából kifelé, ő pedig jött utánam.
- Na mesélj inkább, veled mi van? - kérdezte, amikor leültem a konyhába, ő pedig a hűtőhöz sétált. - Csinálok neked egy eper turmixot.
- Oké. - bólintottam. - Egyébként nálam minden rendben van, azt hiszem.
- Azt hiszed? - vonta fel a szemöldökét. - Valami baj van Justinnal?
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Csak néha összekapunk, apróságokon, de aztán kibékülünk.
- Miféle apróságokon? Mesélj. - kérte, miután letette elém a turmixot, majd ő is leült. Kíváncsi szemekkel nézett rám, és én nyugodtan kezdtem mesélni. Elmondtam, hogy Justin mostanában furcsán viselkedik, és úgy érzem, titkol valamit. Ella próbált megnyugtatni, hogy biztos csak ilyen átmeneti időszak, és nincs semmi baj. Akartam hinni neki, de mégis úgy éreztem, hogy valami van. Kétségbeesett voltam.
- Nem akarsz velem jönni a koncertre? - kérdeztem.
- De, végülis nincs dolgom, szóval miért ne. - vont vállat.
- Akkor menj készülődni. - mosolyogtam, aztán már fel is állt, és eltűnt a szobájába.
Mivel Justinnal úgy beszéltük meg, hogy majd küld értem valakit, ezért felhívtam telefonon. Pár csörgés után fel is vette.
- Szia, édes.
- Szia. - mosolyogtam a megszólításon. - Csak azért hívlak, hogy nem kell értenem küldened senkit, Ellával megyek.
- Rendben. Már indultok?
- Igen, nemsokára.
- Oké, akkor majd találkozunk.
- Igen. - bólintottam. - Szia, Justin. - köszöntem el.
- Emma. - szólt kicsit hangosabban, hogy még ne tegyem le.
- Igen?
- Szeretlek. - mondta halkan, de mégis tisztán hallottam.
- Én is szeretlek. - viszonoztam, majd letettük. Egy boldog mosollyal az arcomon fordultam meg, amikor meghallottam a hátam mögött Ellát. Már kész volt, így csak összeszedte a cuccait, aztán indulhattunk is. A stadion nem volt olyan közel, de legalább tudtunk még kicsit kettesben beszélgetni, ameddig odaértünk. A koncertig már csak fél óra volt, és a főbejáratot  elárasztották Justin rajongói, így minket a hátsóbejáraton engedtek be. Az emberek mindkettőnknek ismerősek voltak, hiszen Ella is egész gyakran eljön velem egy-egy koncertre.
- Emma. - szólt valaki a hátamnál, mire én megpördültem, és Alfredóval találtam szembe magam.
- Szia. - üdvözöltem őt, majd egy hatalmas ölelésbe részesítettem, amit ő nevetve viszonzott.
- Már vártalak. - mondta, miután elengedett, aztán amikor meglátta mellettem Ellát, azonnal felragyogott az arca. - Hé, szia. Észre sem vettelek. - tárta szét a karját, és ők is megölelték egymást. Alfredo és Ella imádják egymást, mindig nagyon jól elszórakoznak együtt, de soha egyikük sem gondolta még, hogy talán több lehetne köztük. Csupán barátok.
- Justin merre van? -kérdeztem.
- Nem tudom, valahol itt kell lennie. - nézett körbe, majd én is ugyanezt tettem, de csak Scootert pillantottam meg, aki egy számomra ismeretlen nővel beszélgetett.
- Megyek, megkeresem. - mondtam, majd otthagytam őket kettesben. Tudtam, hogy nem fogok hiányozni nekik.
Amikor Scooter észrevett, nem mentem oda hozzá, csak intettem neki, amit egy mosollyal viszonzott, aztán az öltöző felé mutatott. Bólintottam egyet, aztán az öltözőhöz mentem, ahol meg is találtam Justint. Egyedül volt, és kicsit feszültnek tűnt, amit nem értettem, hiszen mindig jókedve szokott lenni a koncertek előtt.
- Szia. - köszöntem halkan, mire felkapta a fejét, és egy meleg mosollyal üdvözölt. Odamentem hozzá, az ölébe ültem, és átkaroltam a nyakát. - Jól vagy?
- Igen. - bólintott kicsit bizonytalanul. - Örülök, hogy itt vagy velem, Emma.
- Aggódom érted.
- Nem kell, minden rendben, csak hiányoztál. - mosolygott.
- Pár órája váltunk el. - néztem rá jelentőségteljesen.
- Az nagyon sok idő. - sóhajtott, aztán kicsit közelebb húzott magához. Tudtam, hogy mit szeretne, így lehajoltam, és az ajkaimat az övéire helyeztem. Gyengéden csókolt, szerelmesen, az egész testemet átjárta, és miután elváltak az ajkaink, a homlokomat az övéhez támasztottam, és pár percig ki sem nyitottam a szememet. Annyira jó volt ott, abban a pillanatban, de mégis éreztem, hogy van valami, amit nem mond el nekem. Tudtam, hogy nincs vele minden rendben, és nagyon féltem.
- Lassan mennem kell. - suttogta.
- Tudom. - mondtam, majd elváltam tőle, és a szemébe néztem. - Nagyon szeretlek.
- Én is téged, Emma. - mosolygott rám, amikor aztán egy kopogás megzavart minket. Mindketten az ajtó felé kaptuk a tekintetünket, ahol Scooter állt.
- Jöttök? -kérdezte, mire mi csak bólintottunk, aztán kézenfogva követtük őt, és az egész csapat körbeállt a szokásos koncert előtti imára.
- Jó leszel. - mondtam neki utána, pillanatokkal a kezdés előtt.
- Reméljük. - bólintott. - Kérek egy szerencsepuszit. - vigyorgott, mire én csak megforgattam a szemem, de azért adtam neki egy kis csókot. Tudtam, hogy nincs szüksége erre a szerencsepuszira, hiszen fantasztikus minden egyes koncerten, anélkül is.
A rajongók sikoltozása nagyon hangos volt,de amikor Justin feltűnt a színpadon, még jobban felerősödött, és ettől automatikusan egy vigyor csúszott az arcomra. Hihetetlenül büszke voltam rá.
- Emma. - jelent meg mellettem hirtelen Pattie, akit már láttam az este folyamán, de még nem volt alkalmam üdvözölni.
-Szia. - mosolyogtam, majd adtunk egymásnak egy puszit.
- Minden rendben? - kérdezte boldogan, és ekkor eszembe jutottak azok a gondolatok, amik Justin öltözőjében is. Nem tudtam, hogy elmondjam-e Pattienek, vagy fölösleges lenne. Őrlődtem magamban, hogy mit mondjak, míg végül sikerült eldöntenem.
- Ami azt illeti, nem igazán. Beszélnünk kellene. - mondtam, mire neki azonnal megváltozott az arckifejezése, és aggódva nézett rám.

Sziasztok, ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig kellett várni az új részre, de egyszerűen se időm, se kedvem nem volt. Remélem, hogy azért elégedettek vagytok, és köszönjük szépen a 29 rendszeres olvasót, de örülnék egy picivel több kominak is. :)