8. fejezet

Ha azt mondom, hogy az utóbbi 4 nap csodás volt, akkor az még közel sem fejezi ki a valóságot. Justin hirtelen újra olyan édes, bolondos 18 - már majdnem 19 - éves srác lett, mint azelőtt. Három nap volt hátra Justin szülinapjáig, de Pattievel szerencsére már mindent elrendeztünk. Justinnak csak annyi lesz a dolga, hogy jól érezze magát.
Teljesen meglepett az erős karok ölelése hátulról, és csak ekkor vettem észre, hogy tulajdonképpen a kezemben tartott könyvvel semmit nem haladtam. Pedig azzal a szándékkal vonultam félre, hogy kicsit tanuljak.
- Szia - suttogott a fülembe Justin. - Mit csinálsz?
- Tanulni próbálok - húztam el a számat és letettem magam mellé a könyvet.
- Zavarlak?- húzódott kicsit távolabb tőlem.
- Dehogyis. El ne menj - kértem, majd kicsit oldalra fordítottam a fejem és felvezettem a kezemet az arcára, hogy kényelmesen megcsókolhassam. Olyannyira belemerültem az édes ajkak ízlelésébe, hogy azt is elfelejtettem, hogy hol vagyunk.
- Justin - hallottuk a gyerekhangot, és mire hátra néztünk Jaxon már ott is állt az ajtóban. Azt hiszem nem sikerült olyan gyorsan elhúzódnunk egymástól, mint szerettünk volna, mert Justin kisöccse szégyenlősen elszaladt.
- Öö - ez volt minden, amit ki tudtam nyögni plusz egy tanácstalan pillantás, amit Justinra, majd az ajtóra vetettem.
- Utána megyek - mondta nevetve, aztán egy puszit nyomott a hajamra. Persze, hogy ő nem jött zavarba, csak én. Jellemző.
Fogtam a könyvem és utánuk mentem, de mikor beértem a nappaliba, csak azt láttam, hogy Justin az ölében lévő Jaxon fülébe sugdos valamit, amire a kissrác nagyon koncentrál.
- Mi újság? - álltam meg előttük.
- Csak meglepődött - mondta Justin mosolyogva. - Ugye, öcsi?
Jaxon erre vigyorogva bólintott, majd magyarázni kezdett Justinnak a játékról, ami a kezében volt. Fogalmam sem volt, hogy mit mondhatott neki Justin, de bevált, és ez a lényeg.
Nem sokkal később Erin és Jazzy lépkedtek le a lépcsőn.
- Nem lenne gond, ha kicsit négyesben hagynálak titeket? - kérdezte Erin. - Van egy kis dolgom a városban, de Jeremy is nem sokára hazaér.
- Menj csak nyugodtan - mondtam neki. - Elleszünk.
- Biztos?
- Persze - válaszolt Justin. - Kibírják nélkületek azt a néhány órát.
- Nem is attól félek, hogy ők nem bírják ki - nevetett Erin. - Hanem inkább ti.
- Nem lesz gond. Igaz, srácok? -nézett a tesóira Justin, csakhogy ők nem igazán figyeltek rá. Jazzy éppen Jaxont kergette azzal a szándékkal, hogy levágja a haját, mert ő fodrász. Erin inkább nem szólt semmit, hanem amilyen gyorsan csak lehetett eltűnt a szobából.
- Hé, nem akartok társasozni? - kaptam fel az ölembe Jaxont, megmenekítve ezzel a nővére kezei közül.
- Én fodrászosat akarok játszani - hajtogatta Jazzy továbbra is.
- Kirakós? - dobta fel az ötletet Justin, de a gyerekek csak rázták a fejüket. - Akkor mit szeretnétek?
- Levághatom a hajad? - csillant fel a kishúga szeme.
- Nem - nevette el magát Justin. - Valami mást találj ki, édes.
- Játsszál velem - kérte Jaxon, és tőlem rögtön átkéredzkedett a bátyjához.
- Mit?
- Azon - mutatott a nappali közepére kiterített autópályára. Úgy tűnt ez az ötlet Justinnak is jóval szimpatikusabb, mint az hogy megfosszák imádott hajától, úgyhogy örömmel vetette bele magát az autózás rejtelmeibe. De komolyan. Mintha csak egy 5 éves gyereket láttam volna Jaxon mellett. Megmosolyogtatott a látvány, de aztán észrevettem, hogy Jazzy milyen csalódottan pillantgat feléjük és majd' a szívem szakadt meg olyan aranyos arcot vágott hozzá.
- Gyere, én játszom veled fodrászosat - mondtam, és a kezem nyújtottam felé, amit immár boldog mosollyal el is fogadott. - De nem vághatsz bele! - figyelmeztettem, mire ő bólogatva odaültetett a kanapéra.
- Em, jól meggondoltad ezt? - nézett rám Justin aggódóan.
- Persze - bólintottam, de a hangom nem volt valami határozott. - Milyen hajat álmodtál meg nekem? - néztem a kislányra, aki már millió eszközzel készült, amivel megtéphet.
- Szép leszel - biztosított, aztán már meg is éreztem, ahogy apró kezeivel a hajamat kezdte rendezgetni. 
Nekem annyi volt a dolgom, hogy nyugton maradjak és Justinékat figyeljem, miközben játszanak. Justin egész szép kis akadálypályát épített ki - szerintem nem csak Jaxon, de a saját örömére is - amivel teljesen lekötötte az öccse figyelmét. Hihetetlenül aranyosak voltak, ahogy ott hasaltak a szőnyegen. Mikor már az ezredik hajdísz került a hajamba, elgondolkoztam azon, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet önként vállalkozni erre, főleg nem Justin előtt. Nem volt a közelben tükör, úgyhogy csak reménykedtem, hogy Jazzy nem készít ki annyira, hogy a bátyja szakítani akarjon velem.
Néha felém pillantgatott, és ilyenkor láttam, hogy erősen küzd a nevetéssel, de nem szólt semmit.
Jazzy elmélyülten mutogatta nekem, hogy éppen mi kerül a hajamba, de egy idő után úgy döntött, hogy teljesen a kezébe veszi a dolgokat, így nekem volt időm újra a vizsgáimra készülni.
Mikor Jeremy hazaért eléggé meglepődött, hogy a két kisgyerek helyett, akiket reggel itt hagyott, most négy fogadja, de aztán egy szó nélkül kapcsolódott be ő is a fiúk játékába.
- Emma, egyébként te hova is készülsz? - kérdezte egy idő után.
- Miért?
- Csak azért kérdezem, mert nem szoktam hozzá, hogy egy profi fodrász ügyeskedjen a nappalink közepén.
Elnevettem magam, Justin meg összevont szemöldökkel nézett rám.
- Nagyon szörnyű? - tátogtam felé, hogy Jazzy ne hallja. Erre csak egy vigyort kaptam válaszul, de az olyan volt, hogy abból rájöttem, nevetségesen nézhetek ki.
- Most kisminkellek - állt meg előttem az én mesterfodrászom. Jaj ne!
- Hát... Azt majd inkább máskor, jó? Anya nem sokára hazaér és vacsizunk - próbáltam valami kifogást találni.
- Ne már, Em - szólt közbe Justin. - Nem ülhetsz smink nélkül asztalhoz.
Megforgattam a szemem.
-Még megkérhetem Jazzyt, hogy a te hajaddal is kezdjen valamit.
- Kizárt! - nevetett fel, majd visszafordult Jaxonhoz.
Jazzy nem sokkal később kitalálta, hogy akkor inkább a babáját varázsolja hercegnővé, de ehhez szüksége volt a hajcsatokra, így azok kikerültek a hajamból mire Erin hazaért.
- Anya - rohant hozzá Jaxon, amint meglátta.
- Szia, drágám - kapta fel az ölébe. - Mit csináltatok?
Jaxon rögtön mesélni kezdett, de közben Jazzy is odarohant az anyukájához.
- Mit hoztál nekem, anya?
- Ó, azt csak vacsora után kapjátok meg - mosolyodott el Erin. - Segítetek nekem?
Ettől persze, azonnal lehervadt a gyerekek izgatott mosolya. Jaxon vissza is ült inkább a bátyja mellé játszani.
- Én szívesen segítek - ajánlottam, nem csak az illem kedvéért, hanem mert szerettem Erinnel beszélgetni.
- Megköszönném - mosolygott rám.
Miközben előkészítettük a húst és a köretet is, Erin mesélni kezdett arról, hogy milyen napja volt. Azt mondta, alig van ideje például a barátnőivel tölteni az időt, vagy bármi más egyéb szórakozásra.
- Persze nem panaszkodom - nézett rám. - Ne gondold, hogy nem imádok anya lenni - mosolyodott el. - Csak néha kicsit sok.
Megértően bólogattam, holott fogalmam sem volt, hogy milyen lehet ez, de afelől kétségem sem lehetett, hogy nagyon szereti a gyerekeit.
- Elintézted a fontos dolgaidat? - lépett be váratlanul Jeremy a konyhába. Nem hagyhattam figyelmen kívül azt a hangsúlyt, amivel a fontos szót mondta.
- Tudod jól, hogy hol voltam - válaszolta Erin nyugodtan. - Ne kezd újra! - nézett Jeremyre, majd rám jelezve, hogy nincsenek kettesben.
- Ez csak egy ártatlan kérdés volt - vont vállat Jeremy, és a hűtőhöz ment.
- Persze - hagyta rá Erin.
Jeremy látszólag nyugodtan a konyhapultnak dőlt és összefonta a karjait maga előtt. Az arckifejezése meglepően hasonlított ahhoz, amilyen Justinnak szokott lenni, mielőtt valami olyat mond, amiből később veszekedés lesz. Úgy éreztem itt kell lelépnem. Visszamentem a nappaliba, de a konyhában rám ragadt a feszültség. Elhűltem azon, hogy valóban veszekednek. Sosem hallottam őket még csak hangosabban beszélni sem.
- Mi  az? Jól vagy, Em? - nézett rám Justin, aki már a tesóival nézte a mesét.
- Aha - mondtam, de nem is figyeltem szinte. Leültem mellé, és a vállára döntöttem a fejem. Köztünk most minden olyan nyugodt volt, hogy az már szinte mesébe illő lett volna.
- Erin elbocsátotta a legjobb kuktáját? - kérdezte, és a hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Nem, csak Jeremy meg ő... beszélgetnek - mondtam, mivel a gyerekek előtt mégsem mondhattam, hogy valójában miért hagytam őket kettesben.
Justin persze nem hülye. Az összevont szemöldöke azt jelentette, tudja, hogy nem ezt akartam mondani.
Ha jobban belegondoltam rájöttem, hogy egyáltalán nem furcsa, hogy Jeremy és Erin vitatkoznak. Ahogy az sem az, amikor Justin és én összekapunk valamin. Az előtt sosem volt ilyen hosszú kapcsolatom, mit is tudhatnék a kapcsolatokról?! Justin tanított meg mindenre, és jelenesetben a konfliktuskezelés is egy olyan dolog, amit meg kell tanulnom. Illetve amit kettőnknek, együtt kell megtanulnunk.
- Eddig nem mondtad, hogy ennyire szereted a meséket - mondta halkan Justin, miközben a hajamat simogatta. - Ha tudtam volna, elviszlek minden premierre.
Ekkor jöttem csak rá, hogy mennyire elgondolkoztam és ezt ő valószínűleg úgy értelmezte, hogy ennyire leköt a mese.
- Szerinted megfelelő randi lett volna? Egy mozi? Neked? - néztem fel rá mosolyogva.
- Igazad van - mondta elgondolkodva. - De azért megoldottuk volna.
- Én szerettem a randijainkat így is.
- Igen? Például melyiket? - csillant fel a szeme.
- Például amikor elvittél Usher koncertjére - hoztam fel a sok közül egy alkalmat. - Vagy amikor lovagolni mentünk, mert tudtad, hogy szeretem.
- És jól lealáztál - tette hozzá nevetve, majd a fülemhez hajolt. - Meglepően jól ment neked, Em. Nem tudom kiverni a fejemből a képet.
Kuncogtam és a vállába fúrtam az arcomat, mert tudtam, hogy már is más felé járnak a gondolatai, de Jeremy viharos léptei az emelet felé, félbe szakították a jó kedvemet. 
Justinnal tanácstalanul néztünk össze, majd mielőtt bármit léphettünk volna Erin lépett elő, arcán kényszeredett mosollyal.
- Gyertek vacsorázni - invitált minket, mire a gyerekek felpattantak, és mi is követtük őket.
- Minden rendben? - súgta oda Justin Erinnek, aki bólintott. - Beszéljek apával? - erre csak egy fejrázást kapott válszul, úgyhogy Jeremy nélkül ültünk le vacsorázni.
- Apa mikor jön? - kérdezte Jazzy másodszorra.
- Mindjárt - válaszolta neki Justin, majd felállt az asztaltól.
Erinre pillantottam, de ő fel sem nézett a tányérjából. Elképzelni sem tudtam, hogy mi lehet a gond, de volt egy olyan sejtésem, hogy nem is tartozik ránk.
Pár perc múlva Justin visszatért apjával együtt, de a vacsora továbbra is csendesen és feszülten telt. Csak a gyerekek beszéltek, de ők sem annyit, mint általában.
- Ehetek jégkrémet? - állt fel Jazzy asztaltól, miután Erin már elpakolt mindent.
- Nem - válaszolt neki. - Hallottam, hogy még mindig köhögsz.
- Nem is igaz - ellenkezett. - Csak egy kicsit - könyörgött, és most Jeremyre nézett.
- Jazzy - figyelmeztette Erin.
- De csak egy egészen kicsit - mondta neki Jeremy, figyelmen kívül hagyva, hogy a felesége mit mondott.
Erin erre dühösen bevágta a szekrény ajtaját, de különösebb jelét nem adta annak, hogy mérges. Pedig az volt, ebben biztos vagyok.
- Hé, hercegnőm - hívta magához Justin a húgát. - Mit szólnál, ha valami mást adnék neked a jégkrém helyett?
- Játékot? - kérdezte arra gyanakodva, hogy Justin át akarja verni.
- Nem - nevetett. - Csinálok neked forrócsokit, jó? Tudod, azt szoktuk inni régen is - magyarázta neki, mire Jazzy arca felragyogott, és beleegyezett.
Elkaptam Erin megenyhült pillantását és Jeremy értetlenkedő arcát.
Justin megígérte a gyerekeknek, hogy a nappaliba hozza a forrócsokit, úgyhogy mi bementünk, és Jazzy rávett, hogy rajzoljak neki, amit aztán ő majd kiszínez. Hát az én rajz tudományommal nem kaptak túl nehéz rajzokat. Arra gondoltam, mennyivel jobban járnának Ellával. Biztos voltam benne, hogy Justin most megpróbál Erin és Jeremy lelkére beszélni, úgyhogy mindent megtettem annak érdekében, hogy lefoglaljam a tesóit.
Egy fél óra elteltével Justin jelent meg egy tálcával, amin négy bögre volt, mögötte pedig Jeremyék jöttek. Jazzy és Jaxon azonnal abbahagyták a veszekedést, ami egy színes ceruza miatt robbant ki, és megragadtak egy-egy bögrét.
- Én is kapok? - néztem rá meglepetten, amikor felém nyújtott egyet.
- Persze. Ez majdnem olyan édes, mint te - mondta észvesztő mosollyal, én pedig felnevettem.
- Ez volt a legnyálasabb szöveg, amit valaha hallottam tőled - mondtam neki.
- De azért tetszett, nem? - vigyorgott ő is.
- Javíthatatlan vagy, fiam - rázta a fejét nevetve Jeremy is.
Erin előszedte közben a játékokat, amit ma délután vett a gyerekeknek, és ők ezzel egészen lefekvésig el is szórakoztatták magukat. Érezhetően engedett a feszültség, és biztos voltam benne, hogy ez Justinnak köszönhető, de az, hogy valójában mit csinált még akkor sem derült ki, amikor mi is lefeküdtünk.
- Csak beszélgettem velük - mondta, amikor feltettem ez irányú kérdésemet.
- Szóval úgy tűnik, hogy jó vagy a konfliktuskezelésben - állapítottam meg.
- Úgy tűnik - hagyta rám. - Miért?
- Csak pont ilyesmiken gondolkoztam ma, amikor láttam, hogy apukádék veszekednek.
- Konkrétabban? - kérdezett rá, és mellkasára vont, én meg örömmel bújtam hozzá.
- Szerintem sokat számít, hogy jól kezeljük a vitákat, mert... Hát, ugye nekünk is akadt néhány mostanában.
- És szerinted jól kezeljük? - mosoly bujkált a hangjában, amitől nekem is mosolyogni támadt kedvem.
- Hát egy közepest megérdemlünk. Úgy szeretném, ha minden napunk ilyen lenne, mint ez a néhány - sóhajtottam fel.
- Én is szeretném - suttogta, és puszit nyomott a hajamra. - Hidd el, annyi mindent megváltoztatnék, ha tehetném.
- Miért mondod ezt? - néztem fel rá.
- Csak mert tudom, hogy jobbat érdemelsz - simított el egy tincset az arcomból. - Sok minden jár azzal, hogy az én barátnőm vagy, és iszonyúan jól viseled.
- Jól visellek téged - mondtam viccelődve.
- Igen - bólintott komolyan. - Meg sem érdemellek.
- Ne mondj ilyeneket. Inkább most mondj te egy kedvenc randit - kértem, hogy újra felvidítsam kicsit.
- Nekem az összes a kedvencem volt. Nem tudok egyet sem kiemelni.
- Akkor talán el kéne mennünk egy újra, hátha éppen az lenne a kedvenced.
- Mindenképpen - mondta mosolyogva, aztán megcsókolt és hozzátette: - Most álmodd meg a helyszínt, hogy majd reggel elmondhasd nekem.
- Lehet nagyon romantikus is? - kérdeztem félálomba.
- Amit csak akarsz - ígérte.- Jó éjt, bébi.
- Neked is - válaszoltam, majd mielőtt teljesen elmerültem volna az álmomban még szorosabban átöleltem.