13. fejezet

Kora délután végre sikerült kitápászkodnunk az ágyból. Justin elment a fürdőszobába, hogy kicsit összeszedje magát, én pedig ígéretemhez hűen felhívtam Alfredot, és elmondtam neki, hogy viszonylag minden rendben van. Miután sikerült őt megnyugtatnom, megemlítette, hogy a csapattal együtt ebédelnek, és szólt, hogyha esetleg lenne kedvünk, csatlakozzunk. Nem tudtam, hogy Justinnak mennyire van kedve társaságba menni, így nem mondtam biztosra, hogy ott leszünk. Elköszöntünk egymástól, aztán a fürdőszobába mentem, hogy megkérdezzem Justint, mit szól az ötlethez. Amikor beléptem a tükör előtt állt, és egy törölköző volt a dereka köré csavarva, miközben fogat mosott. A haja kócosan, össze-vissza állt, és a vízcseppek pedig lefolytak az izmos felsőtestén. Lassan odalépkedtem hozzá, aztán hátulról átöleltem.
- Beszéltem Alfredoval. - mondtam halkan, és szavaim után nyomtam egy kisebb puszit a hátára.
- Miről? - kérdezte, de alig értettem, mivel fogkefe volt a szájában.
- Ő hozott haza tegnap, aggódott érted, szóval felhívtam, hogy minden rendben van, és mondta, hogy mennek kajálni, ha van kedvünk, mehetnénk mi is. Van kedved?
- Nem tudom, neked van? -kérdezett vissza, aztán miután befejezte a fogmosást hozzám fordult, és ő is átölelt.
- Igen. - bólintottam - Imádom az ilyen közös ebédeket.
- Rendben, ahogy akarod. - mondta.
- De biztos? Ha nincs kedved, nem muszáj, én kettesben is szívesen eltöltöm veled ezt a napot.
- Semmi gond, Emma. Menjünk. - mosolygott, aztán lehajolt hozzám, és megcsókolt. Éreztem a fogpaszta mentolos ízét a szájában, miközben lassan, mégis érzékien csókolt. Kezemet felvezettem a nyakán, és hátul a kissé még nyirkos hajába túrtam, miközben még jobban magamhoz húztam. Halkan felnyögtem, amikor belemarkolt a fenekembe, aztán megfordult velem, és felültetett a pultra. Két kezemmel teljesen átkaroltam a nyakánál, és úgy tartottam magamhoz, ő pedig a combomat és a derekamat simogatta a pólóm alatt.
- Emma - súgta a fülembe, és apró puszikkat adott a nyakamra, én pedig hátrahajtott fejjel élveztem a kényeztetését. Csak akkor állítottam meg, amikor leakarta rólam venni a felsőt. Tudtam, hogyha hagyom neki, akkor mi ma nem megyünk sehová.
- Justin,állj - kértem, de továbbra sem engedtem el. - Nincs most erre időnk, el kell készülnünk, bébi.
- Ne kérd tőlem, hogy álljak le, nem érzed, hogy mennyire kívánlak? - kérdezte, és közelebb húzott magához, így tökéletesen éreztem vágyának a jelét. Egy nyögés hagyta el a számat, és nehezen ugyan, de mégis eltoltam magamtól kicsit. Leugrottam a pultról, aztán megcsókoltam. Justin azt hitte, hogy már nyert ügye van, de végül elváltam tőle, és kicsúsztam a karjai közül.
- Fél óra múlva indulunk, addig készülj el. - mondtam egy mosollyal az arcomon, aztán rákacsintottam és ott hagytam a ledöbbent Justint. Még hallottam tőle valami morgást, amin csak elnevettem magam, aztán a ruháimhoz mentem, hogy keresek valami megfelelőt.
Már felöltöztem, amikor Justin is megjelent, kicsit haragos tekintettel az arcán. Tudtam, hogy nem haragszik igazából, így csak nevettem rajta.
- Ezt még visszakapod! - mondta nekem duzzogva, ezért odamentem hozzá és a nyakába csimpaszkodtam.
- Szeretlek. - mondtam neki kiengesztelés képpen, aztán adtam egy puszit a szájára, és hagytam, hogy csók legyen belőle.
- Megőrjítesz, remélem tudod. - suttogta, miután elváltak az ajkaink. Én csak jókedvűen megvontam a vállamat, aztán csak megcsóválta a fejét, majd hagyta, hogy bemenjek a fürdőszobába készülődni.
Fura, nem gondoltam volna, hogy a tegnap este után ez a nap ilyen jól fog sikerülni, de nagyon örültem neki. Persze még mindig ott volt az a kis titok, de nem erőltettem. Tudtam, hogyha kész lesz rá, akkor majd beavat. Legalábbis ezzel nyugtattam magam. Bíztam benne, hogy majd egyszer elmondja, és aztán megoldódik minden problémánk.
- Em, kész vagy? - jelent meg Justin az ajtóban, teljes felszerelésben. A haja tökéletesen belőve, fehér póló a nyakláncával, egy farmer, ami természetesen félig letolva lógott rajta, és egy supra cipő. Még az utolsó simításokat elvégeztem, aztán bólintottam, és mondtam, hogy mehetünk. Az étterem nem volt messze, de mivel nem akartunk most sem rajongókba, sem fotósokba botlani, ezért úgy döntöttünk, hogy autóval megyünk, így szinte pár perc alatt odaértünk. Gyakran járunk erre a helyre, és  mindig ugyanoda szoktunk ülni, ezért könnyen megtaláltuk őket. Egy eldugott boxban ültek, Alfredo, Dan, Scotter, Carin, Pattie, Kenny és a két Ryan. Örültek amikor megláttak minket, és helyet szorítottak nekünk, de előbb mindenkit megöleltem, Justinnal pedig kezet ráztak a fiúk. Justin és Pattie közé kerültem.
- Justin arcából ítélve úgy látom, hogy nektek már jól kezdődött a mai nap. - szólalt meg hirtelen Ryan, egy vigyorral az arcán. - Csak nem rosszalkodtatok?
Justin csak nevetett, de én természetesen fülig pirultam. Nem szerettem a szexuális életemről beszélni mások előtt, főleg nem a barátom anyja előtt. Amikor Justin észrevette, hogy milyen vörös lettem, csak magához húzott, és adott egy puszit az arcomra.
- Fogd be, Ryan. - intézte barátja felé a szavakat, de az arca semmi komolyságot nem tükrözött. A többiek nevetve csóválták a fejüket, én pedig inkább az étlapba temetkeztem, és azon gondolkodtam, hogy mit rendeljek. Végül Justin leadta mindkettőnk rendelését, aztán mi is bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.
- Egyébként Chaz hol van? - kérdeztem, amikor körül néztem, és észrevettem, hogy ő hiányzik.
Ryan elnevette magát a kérdésemre, mintha valami vicces jutott volna az eszébe, majd végül Fredotól kaptam választ.
- Valószínűleg még alszik, vagy pedig a másnapossággal küzd. Eléggé kiütötte magát tegnap. - mondta. - Látnotok kellett volna, nagyon vicces volt. - rázta a fejét, majd végül ő is elnevette magát.
- Miért, mit csinált? - kérdezte Justin jókedvűen, aztán mivel tudtam, hogy náluk még egy ideig ez lesz a téma, én inkább Pattiehez fordultam. Együtt beszélgettünk, míg aztán megzavartak minket, mivel megérkezett a rendelésünk, és elkezdtünk enni. Természetesen a fiúk evés közben sem voltak képesek abbahagyni a beszélgetést, be nem állt a szájuk.
- Láttátok azt a pincér csajt? - kérdezte Ryan a fiúkat, de már én és Pattie is odafigyeltünk, miután befejeztük az evést. - Nagyon dögös volt!
- Melyik? - ráncolta Fredo a homlokát.
- Olyan alacsony, vékony, barna hajú. Annyira jól nézett ki, de szinte egy percre sem tudtam vele beszélni. - válaszolta kicsit csalódottan.
- Arra gondolsz aki segített nekem Justin tortájával? - szólalt meg Pattie, mire Ryan hevesen bólogatni kezdett, de nekem a figyelmemet mégis Justin keltette fel, aki furcsán megfeszült mellettem - Laceynek hívják. Nagyon aranyos lány, sokat segített.
- Igen, valóban az. Ryan, miért nem szólítottad meg, ha ennyire tetszett neked? - kérdeztem tőle.
- Nem tudom, pedig meg kellett volna. - húzta el a száját.
- Ugyan már, annyira nem volt szép, amúgy is csak egy pincérnő. - vont vállat Justin és közben a szemét is megforgatta. Az asztal elhalkult egy pillanatra, és érdeklődve néztük Justint, akinek az előbbi jó hangulata már eltűnt.
- Haver, mi van veled? - bökte meg Scooter.
- Semmi. - rázta meg a fejét. - Nekem nem tetszett, olyan túl okosnak tűnt. - fintorgott, aztán beleivott az előtte lévő kólába.
- Ezt mégis, hogy érted? - néztem rá furcsán.
- Mindegy, nem lényeges.  - legyintett, aztán, hogy megnyugtasson egy mosolyt varázsolt az arcára és adott egy puszit. Nem akartam tovább feszegetni ezt a témát, lehet, hogy tényleg nincs semmi jelentősége annak amit mondott, így csak visszamosolyogtam rá, majd a többiek elterelték a témát.
Nem maradtunk már sokáig, miután mindenki befejezte az evést beszélgettünk még kicsit, majd mindenki ment a saját dolgára. Scooter szabad napot adott mára Justinnak, de sajnos holnap már a stúdióban kell lennie.
Jókedvűen, nevetgélve mentünk ki az étteremből Scooterrel és Kennyvel, mivel a többiek kicsit hamarabb távoztak, ám a bejáratnál kellemetlen meglepetés fogadott minket. Sok fotós állt kint, és pár rajongó is, akik szinte azonnal megőrültek, amikor megláttak minket kijönni. Meglepődtünk, hiszen a személyzet általában szólni szokott nekünk, ha hasonló helyzet áll fenn, de most nem kaptunk semmilyen figyelmeztetést. Kenny szinte azonnal elénk állt, Justin pedig megragadta a kezemet, és úgy próbáltunk magunknak utat törni az autóhoz, de nagyon nehézkesen és lassan tudtunk előre jutni. Miközben előre araszoltunk különféle kérdésekkel bombáztak minket, de mi lehajtott fejjel mentünk, és nem szóltunk egy szót sem vissza. Elég sokan voltak, lökdöstek, és az egyik nagyobb lökésnél elszakadtam Justintól. Sikítottam egyet, ő hátrafordult, majd gyorsan újra megfogta a felé nyújtott kezemet, és úgy mentünk tovább, míg végül odaértünk az autóhoz. Scooter és Kenny együtt jöttek, így az autóban már ketten voltunk, Kenny pedig próbálta a tömeget távol tartani tőlünk, ami nehezen és lassan, de sikerült, és így eltudtunk indulni.
- Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel Justin, amikor kikerültünk a fotósok közül, és már nyugodtan tudott vezetni, nem kellett attól félnie, hogy elgázol valakit. Dühös volt, láttam az arcán, összeszorította a száját és szinte markolta a kormányt, ujjai kifehéredtek ahogy szorította. Nem próbáltam meg megnyugtatni, hiszen ugyanúgy éreztem magam, ahogy ő. Nekem is teljesen elment ettől a kedvem, utálom az ilyen eseteket, nem bírom elviselni a kamerákat az arcomban, a kérdéseket a magánéletemről, hogy mindent tudni akarnak, amikhez az égvilágon semmi közük nincs. Rosszul vagyok tőlük, mintha szándékosan próbálnák tönkretenni az életünket a jelenlétükkel.
Amikor Justin végre leparkolt a házunk előtt, szinte azonnal kiszálltam, és gyorsan bementem a házba, de a nappali közepén utolért, magához fordított, és szorosan megölelt. Szerettem, amikor szavak nélkül tudta, hogy mire van szükségem, és nem kezdte el mondani, hogy semmi baj, és a többi fölösleges hülyeséget.
- Annyira utálom őket, Justin. Nagyon. - mormoltam, és szorosan átöleltem a derekát, az arcomat pedig a nyakához szorítottam.
- Sajnálom, kicsim. Én is utálom őket, de nem tehetek semmit. Ez velem jár. - mondta halkan, én pedig bólogattam. Nem szerettem előtte kiborulni, mert tisztában voltam vele, hogy nem tehet erről, és nem akartam neki lelkiismeretfurdalást okozni.
- Lényegtelen. Talán már rég meg kellett volna szoknom, de annyira idegesítőek, nem tehetek róla.
- Nem hiszem, hogy ezeket meg lehet szokni. - sóhajtott. - Sajnálom, hogy elrontották a napunkat. - mondta szomorúan, és erre felkaptam a fejemet.
- Nem számít, nem rontottak el semmit, ettől függetlenül jól éreztem magam veled és a többiekkel. Örülök, hogy végre sikerült egy egész napot együtt töltenünk, és még közel sincs vége. - mosolyogtam, és közben a kezemet átkulcsoltam a nyakánál.
- Annyira szeretlek, Emma. Végtelenül hálás vagyok, amiért ilyen megértő vagy, és elviselsz minden idegesítő dolgot, ami hozzám tartozik.
- Azért mert szeretlek, és semmi más nem számít. - mondtam, majd kicsit felágaskodtam, és megcsókoltam.
Még így több mint egy év után is felzaklatnak az ilyen esetek, de szerencsére Justin már tudja, hogyan nyugtasson le, és ez most is sikerült neki. A csók közben szinte minden dühöm azonnal elszállt, tudtam, hogy fölöslegesen idegeskedek rajta, attól nem fog változni semmi, csak ténylegesen elrontom a mai napunkat, és ezt nem akartam.