12. fejezet

Másnap reggel, mikor felébredtem, Justin helyett csak az összegyűrt takaróját találtam. Azonnal megnéztem az időt, és rá kellett jönnöm, hogy nem is annyira reggel, mint inkább délelőtt 11 óra van. Justin tegnapi állapotát figyelembe véve, még ez is nagyon korai időpont volt ahhoz, hogy csak úgy felkeljen. Sóhajtva dőltem vissza a párnámra, igazság szerint túl fáradt voltam egy újabb aggódáshoz. Na, meg abban is biztos voltam, hogy valahol a házban lehet, és majd  visszajön. Már éppen visszaaludtam volna, amikor végül meghallottam az ajtó nyitódását. Nagyon óvatosan lépkedhetett az ágy felé, mert nem hallottam semmiféle zajt, a csukott szemeimből nyilván arra gondolt, hogy még alszom. Mikor éreztem, hogy újra visszafeküdt mellém, felnyitottam a szemem, és egyenesen az ő arcával találtam szembe magam.
- Felébresztettelek? - suttogott, amúgy is halk, rekedtes hangján.
- Nem, már ébren voltam. Te hol voltál?
- Eszembe jutott, hogy mára találkozót beszéltem meg Usherrel, de muszáj volt lemondanom.
- Nem vagy jól, igaz? - néztem a fáradt szemeibe.
- Fáradtság, kicsi másnaposság - sorolta, aztán felsóhajtott. - Sajnálom az éjszakát.
Örültem, hogy ezt mondta, mert ezek szerint tudta, hogy mennyire aggódtam. Viszont megsajnáltam a hangjából kicsengő bűntudat miatt.
- Hol voltál éjjel?
- Ki kellett szellőztetnem a fejem - mondta egy kis gondolkodás után.
- Igazán szólhattál volna - mondtam szemrehányóbban, mint terveztem. - Tudod, hogy mindig aggódok, amikor Mike-kal vagy, mert...
- Nem vele voltam - szakított félbe.
- Akkor kivel?
- Egyedül.
- De miért? - értetlenkedtem. - A születésnapod volt, élvezned kellett volna.
Justin erre nem válaszolt, a plafon felé fordította a tekintetét, ahelyett, hogy rám nézett volna.
- Justin, kérlek ne csináld ezt. Beszélgess velem, és ne tegyél úgy, mintha nem lenne valami nagy baj.
- De nem tudok, Emma - kapta rám a tekintetét újra, és mélyen a szemembe nézett.
- Ne mondasd ki velem, amit egyikünk sem akar - kértem halkan.
- Mit?
- Ha titkolózol, ez így nem fog működni. Nem bízol bennem, így nincs értelme.
- Nem, nem, nem! Ne mondj ilyeneket, kérlek - nézett rám rémülten, és magához húzott egy ölelésbe. Átöleltem a nyakát, és mélyeket lélegeztem. Nem tudtam elképzelni már az életemet nélküle.
- Szeretlek - suttogott a fülembe. - Elhiszed nekem, ugye? Annyira szeretlek - ismételte, és puszikat nyomott közben az arcomra.
Kicsit távolabb akartam húzódni tőle, de nem engedett el, így mikor visszadőltem a párnámra, ő fölém került, és ekkor láttam, milyen kétségbeesett pillantással néz rám. Megsimogattam az arcát, ő pedig szinte belesimult a tenyerembe. Majd' megszakadt a szívem, hogy így látom őt. Elhomályosult a látásom néhány könnycsepptől, és bármennyire igyekeztem visszatartani őket, Justin észrevette.
- Ne sírj, kicsim - suttogott újra, és ő is simogatni kezdte az arcomat, majd nem sokkal később a száját éreztem meg az ujjai helyén. - Engedd, hogy megmutassam, mennyire szeretlek - kérte, és ekkor ajkai már az enyémen voltak.
Hosszú idő óta nem csókolt már így. Ilyen gyengéden, de mégis szenvedélyesen és csábítóan. Teljesen belefeledkeztem az ízébe, a nyelve ügyes mozgásába, és a puha érintésébe az arcomon. 
Áttért a nyakamra, és én még szorosabban öleltem magamhoz, mint eddig. Könnyen megszabadított a hosszú pólótól, amit hálóingként viseltem, ujjai hamar rátaláltak a mellemre és finom kényeztetésbe kezdtek, aztán ajkával is lefelé haladt. Imádtam az érintését, és én is nagyon akartam érinteni őt, ezért a hajába túrva visszahúztam magamhoz, hogy megcsókolhassam, majd a nyakától indulva levezettem a kezem egészen a derekáig, ahol aztán egy mozdulattal lehúzhattam az alsóját. Az ő keze ugyanúgy rátalált a bugyimra, attól is megszabadított, és a pólómhoz hasonlóan az ágy mellé dobta. Szabadon érinthetett bárhol, és nem is késlekedett ezt megtenni. Finom, de annál izgatóbb mozdulatait hamarosan a legérzékenyebb pontomon éreztem meg. A ténykedése halk sóhajokat csalt elő belőlem, de mivel Justin nagyon is ismerte a testem, és azt, hogy hol kell megérintenie, ezek a sóhajok gyorsan nyögésekké változtak. Lázasan öleltem és simogattam én is őt, aztán egyszerre már nem tudtam másra koncentrálni, mint a forróságra és az élvezetre, ami elöntötte a testem. Lehunyt szemmel feküdtem néhány másodpercig, aztán mikor felnyitottam pilláim, Justin ezerféle érzelmet tükröző arcát láttam magam előtt. Úgy tűnt rengeteg mondanivalója lenne, de nem tudja szavakba foglalni. Megcsókoltam, ezzel jelezve, hogy semmi szükség szavakra, a testünk elég jól kifejezi, hogy mit érzünk a másik iránt. Csókunk közben teljesen hozzám simult, így megéreztem, hogy legalább annyira kíván engem, mint én őt. Végigsimítottam a mellkasán, majd hasán, míg el nem értem a testének azon részéhez, amire már annyira vágytam. Gyengéd mozdulatokkal kezdtem kényeztetni, de alig néhány pillanat múlva felnyögött, és elszakította száját az enyémtől. Szemembe nézett, majd egyik kezét eltüntette közöttünk, és az enyémre simította, miközben a másikkal továbbra is a fejem mellett támasztotta magát. Hagyta, hogy még néhányszor végighúzzam a kezem rajta, aztán ő vette át az irányítást, és óvatos mozdulattal belém csusszant. Lehunyta a szemeit, várt, miközben még mindkettőnk keze őt markolta. Pár másodperc múltán elhúzta a kezem és a vállára rakta, jelezve ezzel, hogy öleljem át, majd csak ezután kezdett lassan, ütemesen mozogni. Tökéletesen éreztem, hogy kitölt, és ahogy ő, úgy én is élveztem, hogy ennyire közel van hozzám. Justin ezután vált csak igazán hevessé. A szája mohón kereste az enyémet, és olyan érzelemmel teli csókkal ajándékozott meg, hogy szinte már fájt. Remegtem. A Justin iránti érzelmektől és a kéjtől egyaránt. Az egész szobában csak a simogatások által kiváltott sóhajokat, a csókokat és a testünk összefonódásának hangjait lehetett hallani. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy Justin nélkül egyszerűen megszűnne a világom. Nem csupán a testi vágyakról szólt a szeretkezésünk, sokkal inkább az érzésekről. Justin már-már görcsösen szorította magához a felsőtestemet, miközben a csípője továbbra is fáradhatatlanul mozgott, egyre közelebb sodorva ezzel mindkettőnket a kielégülés felé. A lökéseivel szemben kezdtem mozgatni a csípőmet én is, és miután az arca arról árulkodott, hogy ez tetszik neki, elégedetten lehunytam a szemem. Csak a kettőnk által felvett ritmusra koncentráltam, és az ajkaira, amelyek időről időre elárasztották a bőröm finom csókokkal. Én még sokáig szerettem volna ebben az izgató, várakozással teli tempóban maradni, amit együtt diktáltunk, Justin azonban másként gondolta. Erősebbé és gyorsabbá vált minden lökése, és ezzel egy időben a légzése is felgyorsult. A vállamra hajtotta a fejét, én pedig körülfontam a lábaimat a csípőjén, hogy még közelebb érezhessem magamhoz. Alig néhány további csípőmozgás után újra remegni és zihálni kezdtem, aztán egy az előbbinél sokkal intenzívebb élvezet magával ragadott. Felnyögtem, a kezeimmel erősen Justin vállát markoltam, és elvesztettem minden önkontrollom. Aztán egyszerre alább hagyott a forróság, a helyét pedig átvette a kellemes zsibbadtság a testem minden pontján, miközben Justin továbbra is felettem mozgott.
- Emma - morogta szinte artikulálatlanul a bőrömbe, aztán folytatta is hosszú egymásutánban, míg nem őt is utolérte az orgazmus, és fáradtan rám borult. Mikor a légzése újra lecsillapodott, legördült rólam, de továbbra sem engedett el, hanem a karjába vont, úgy, hogy közben a szemembe tudjon nézni. Sosem éreztem még olyan értékesnek magam, mint mikor megláttam, hogy milyen kétségbeesett pillantással figyel.
- Nem akarlak elveszíteni, Em - súgta közel az arcomhoz.
Felemeltem a kezem és nedves hajába túrtam, majd egy apró csókot nyomtam a szájára.
- Nem fogsz.
A mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig közben a hajamat simogatta, majd mikor ujjai rátaláltak a tarkóm csiklandós részére, önkénytelenül nevetni kezdtem. Justin keze hirtelen megállt, majd mikor elhalt a nevetésem, újra cirógatni kezdett, belőlem pedig ugyanazt a hangot sikerült előcsalnia másodszor is. Felnéztem rá, és láttam, hogy nyoma sincs annak a cseppnyi félelemnek, amit az imént véltem felfedezni az arcán. Mosolygott, méghozzá elképesztően édesen.
- Imádom hallani, ahogy kuncogsz - súgta a fülembe, és puszit nyomott a hajamra. - Ahogy az illatodat is imádom érezni - jólesett ezt hallani tőle, ezért újra visszafeküdtem a mellkasára és szorosan átöleltem. - És azt is szeretem, ahogy hozzám bújsz - nevetett halkan.
- Tudod, én mit szeretek? - néztem fel rá. Kíváncsi tekintetet kaptam válaszul. - Téged. Mindennél jobban, úgy ahogy vagy. A titkaiddal együtt.
Elkomorult az arca, ahogy ezt kimondtam, nekem pedig ez egyáltalán nem tetszett. Feljebb csúsztam hozzá, mélyen a szemébe néztem, és mindkét kezemet rásimítottam az arcára. 
- Tudom, hogy sosem fogod ezt elhinni nekem, de nem tudsz olyat tenni, amivel elijesztenél magadtól. Annál sokkal jobban szeretlek. Nem fogom hagyni, hogy magadba zárkózz - mondtam komolyan, és ő ugyanolyan komolyan nézett vissza rám, majd a hajamba túrt és heves szenvedéllyel megcsókolt.
Az ajka keményen feszült az enyémnek, én mégis nagyon mámorítónak éreztem a csókját. Végül elváltunk, de még mindig csak pár centire volt tőlem, mikor megszólalt.
- Köszönöm.
- Kérlek, ígérd meg, hogy segítesz nekem. Hogy kicsit jobban megnyílsz felém újra, úgy mint régen - suttogtam halkan, szinte könyörögve.
- Felborítottam az életedet - motyogta erre szinte magában, de a közben engem nézett. - Mindig attól félek, hogy nem vagy elég erős, ahhoz, ami körülvesz minket. A média, a sok újságcikk... Közben pedig én vagyok az, aki nem elég erős - mosolyodott el szomorúan.
Azon a reggelen már másodszor tört meg Justin szomorúságának a látványa, de ezúttal nem hagytam, hogy ő észrevegyen bármit is. A nyakába fúrtam az arcomat, és azon gondolkodtam vajon ez-e a valódi oka, annak, hogy Justin ilyenné vált. Az, hogy befurakodnak az életébe, és az a sok hamis vádaskodás róla? Akár így volt, akár nem, arra rájöttem, hogy Justinnak igaza van. Egyedül talán nem vagyunk elég erősek ehhez, de nekem egyáltalán nem állt szándékomban magára hagyni őt.